Napjainkban lassan meg kell szoknunk, hogy egyre több ember a Wikipediáról, a Youtube-ról, vagy, ami még rosszabb, kizárólag a ChatGpt-től veszi a műszaki információt, aminek az az eredménye, hogy (a kevés számú valódi polihisztor kivételével) az egyre bonyolultabb autókat egyre felületesebb képzettségű emberek javítják.

Az alapos tanulás időigényes, ez tény. Valóban alapos tudást adó oktatási intézményeket működtetni rendkívül költséges. Arra számítani azonban, hogy amit valaki négy évnyi szakiskolában nem tudott megtanulni, azt majd a műhelyben, a "gyakorlat teszi a mestert" elv alapján hipp-hopp elsajátítja, hiú ábránd. Önmagában egy diagnosztikai készülék nyomkodásából nem fogja megérteni a jelenségeket, és bár az alkatrészcserélgetésen alapuló hibafeltárás rendkívül hatékony módszer, a márkaszervizeken kívül nemigen járható út.

De ne legyünk ennyire borúlátóak. Nyilván vannak kiváló műhelyek, ahol a régi motorosok sokéves tapasztalatát lelkes, számítástechnikában, korszerű méréstechnikában is jártas fiatalok tudják továbbvinni – és közben a nagy öregek is közelebb kerülnek a korszerű technikákhoz. Igazi win-win helyzet, mondanák erre a divatos személyiségfejlesztő tréningeken.

Az Experten Trophy szakmai versennyel éppen ezeket a műhelyeket célozták meg. Az ATR csoport már évek óta megrendezi ezt a megmérettetést, idén végre Magyarországon is megtarthatjuk. A 2025-ös témakörök a befecskendezőrendszerek és a turbofeltöltés lettek.
Négy helyszínen tartottuk meg a regionális versenyeket, erre a fordulóra egy online teszt kitöltésével lehetett pályázni. Nos, én magam sem gondolom, hogy az autótechnikusi ismeretek felmérésének a legjobb módszere egy online kérdőív lenne, pláne nem gyakorlati szakemberek esetében, de fogadjuk el, hogy ez most a "trendi", ahol az elsődleges feltétel az volt, hogy valaki egyáltalán vegye a fáradságot, és bekapcsolja a számítógépét. Nos, voltak ilyenek! Volt ugyan, akinek háromszor kellett szólni, hogy ha már jelentkezett, tegyen még egy lépést, de végül megtette.

A regionális fordulót helyszínenként 10 résztvevővel indítottuk. Ennek a fordulónak a záróvizsgája is egy online teszt volt, ezért aztán a találkozó egy amolyan szakmai tárlatvezetéssel kezdődött, együtt átvettük az összes olyan ismeretet, ami a témáinkhoz tartozott. Nem nevezném ezt valódi tanfolyamnak, inkább csak az ismeretek felfrissítésének, végtére is nem mindenki ismétli át lefekvés előtt a piezo injektorok működési feszültségtartományát. Nagyon sok résztvevőt ismertem korábbi autonetes képzésekről, úgyhogy mind a négy alkalom úgy telt, hogy feldobtunk egy-egy témát, aztán kiveséztük, amihez mindig volt valakinek egy jó kis anekdotája, sikeres vagy éppen szivatós esete a múltból.

Ilyen találkozókon az a legszebb, amikor a különböző műhelyhátterű technikusokról kiderül, van, aki turbókat újít fel, szóval annak a szakértője, van aki csak bizonyos márkájú autókat javít, azokban van komoly tapasztalata, és persze többen voltak, akiknél ott duruzsol a háttérben néhány adagolópad, ők a dieseltechnikának a másik oldalával vannak tisztában. Szerintem nem unatkoztunk, utána még a műhelyben megnéztünk néhány méréstechnikai fogást. Örökös tapasztalat, hogy minden tanfolyam legalább anyira a résztvevőkön múlik, mint az oktatón – ezek most jó kis csapatok voltak, az autók sem károsodtak, egyet sem gyújtottunk fel.

A tesztírás már keményebb dió. Nagyon nehéz ugyanis olyan tesztkérdést írni, amire ne legyen túl könnyű válaszolni, ugyanakkor ne totózni kelljen az eredményt. Remélem azóta mindenkiből elmúlt a tüske, aki akkor ott úgy érezte, jobb pontszámot kellett volna kapnia. Szoros verseny volt, igazából örültem is annak, hogy nem nekem kellett kiértékelnem a válaszokat. A szoftvereknek meg szerencsére nincsenek érzelmeik.

Az országos döntő ettől annyiban fog különbözni, hogy az elméleti kérdések ikszelgetése mellett valódi méréseket és diagnosztizálást kell végezni négy munkaállomáson. Itt természetesen megint egy kikerülhetetlen tényező, hogy mindenki más márkájú, tudású eszköket használ a napi munkája során – ebben mindenképpen segíteni fognak az "állomásfőnökök". Egy sikeres javítás a valós életben is felerészben tudás, felerészben szerencse – ezt azzal tudjuk kompenzálni, hogy nem csak azt nézzük, ki találja meg hamarabb a beépített hibát, hanem azt is, mennyire rendszeresen, dokumentáltan dolgozik, illetve mennyire tartja be az előírt technológiát. A nyomatékkulcs használata, vagy éppen adott szögértékre húzás ugyanis nem kizárólag a gonosz mérnökök bosszúja, hanem a jelenlegi érzékeny gépelemek, méretezések következménye – ez például olyan tudás, amivel a diesel injektorok szakemberei nagyon is tisztában vannak.

Érdekes tapasztalat még, hogy a régiós nyertesek között volt hatvan pluszos cégtulajdonos és az iskolából éppenhogy kikerült tanuló egyaránt. 

Nos, kedves résztvevők, készüljetek lélekben a következő fordulóra, mi szervezők azon vagyunk, hogy jól megizzasszunk mindenkit, aki erre adta a fejét.

Találkozunk Székesfehérváron!

Üdvözlettel,
Ruzsa János
mérnök, oktató